Rálátás.Döntés.Valódi kiteljesedés.

Nehéz egy dolgot kiemelni, hogy mi volt a leghasznosabb, mert nagyon sokat kaptam a közös munkából. A tesztek elemzése, az én-állapotok és a pszichológiai játszmák megismerése segített abban, hogy sokkal jobban értsem magamat és a működésemet. Az ülések során rájöttem, mennyire meghatározta a gondolkodásomat az a kép, amit évekig az „utamról” hittem. Megértettem, hogy sokszor egy jövőbeli célhoz kötöttem a boldogságomat, miközben nehezen tudtam megélni és értékelni a jelent és ez már csak lefelé épített. A közös munka segített abban, hogy elfogadóbb legyek magammal, és megtanuljak jobban jelen lenni abban, ahol éppen vagyok. Ez óriási lépés volt számomra, amit néha még most is nehezen fogok fel hogy sikerült. Az ülések alatt jöttem rá hogy azelőtt nem fogadtam el magamat. Már az első alkalom után éreztem, hogy megtaláltuk a közös hangot. Nagy teher jött le rólam, és olyan megkönnyebbülést éltem át, amit korábban nem ismertem. Végig azt éreztem, hogy felkészült, figyelmes és valóban elkötelezett szakemberrel dolgozom. Nagyon szerettem, hogy többféle módszerhez nyúltál az ülések során: jegyzeteltél, hangfelvételt készítettél, teszteket elemeztünk, és mindig azt éreztem, hogy tudatosan, figyelmesen kíséred a folyamatomat. Már az első perctől azt éltem meg, hogy nem egyszerűen egy szolgáltatást nyújtasz, hanem valóban az emberek segítéséért végzed ezt a hivatást. Ezt nagyon becsülöm benned. Nagyon hálás vagyok, hogy segítettél önmagam mélyebb megismerésében és elfogadásában. Örülök, hogy megismerhettelek, és őszintén köszönöm a közös munkát.

Régi motorosként a biztosítási szakmában azt gondoltam, hogy már „mindent” tudok arról, mitől jó egy vezető, és mitől működik jól egy csapat. A tréning során jöttem rá arra, hogy az az elméleti, és hangsúlyozottan gyakorlati tudás, amit alkalomról alkalomra kaptunk, mennyire képes megváltoztatni a csapat dinamikáját, hatékonyságát, együttgondolkodását és napi munkáját. A számok mellett még inkább kirajzolódtak az egyének, láthatóvá vált, kinek mi a „nyomógombja”, beazonosítható lett, hol tart a magánélete és a munka ciklusában, és ezekben a különböző helyzetekben én, mint vezető, hol tudok beavatkozni, ha kell, és segíteni. A legfontosabb, hogy ezeknek a gyakorlatoknak az alkalmazásával az időgazdálkodásom is jelentősen javult, így a felszabadult energiámat és időmet az új kollégáim tanítására és fejlesztésére tudom fordítani.